Hit nélkül nem lehet élni

Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója,
szavaira és előadásaira rengetegen kíváncsiak. Személyéből mindenkire áradó
szeretete betölti az őt hallgatókat. A KATTÁRS-ról, az irgalmasság cselekedeteiről, Szent Mártonról, Isten és az Egyház válaszairól beszélgettünk vele.

Miért tartja fontosnak a Katolikus Társadalmi Napokat? Milyen célokat szolgál ez a rendezvény a fiataloknak, időseknek, családoknak és gyerekeknek?

Hit nélkül sem élni, sem dolgozni nem lehet – ezt már Szörényiék a Kőmíves Kelemen rockoperában is megénekelték. Azt látom, hogy a 21. század világnézetei, ideológiái nagyon megkoptak. Az eszmék piacán a kereszténységen kívül eladható, erős portéka nincs más.
Nagyon jó lenne, ha az Egyház bátrabban vagy még nagyobb hittel, önbizalommal merne kiállni, az értékeit felrakni erre a hatalmas svédasztalra, mert Jézus Krisztus nem bóvlit bízott ránk, hanem tényleg valós értéket.

A mai embernek rengeteg kérdése van ebben a zaklatott világban. Az Egyháznak milyen válaszai vannak számunkra?

Sok szempontból az Egyháznak válasza van a mai ember kérdéseire. Az Egyház, Isten az, ami azt a bezártságot, korlátolt, véges létet a végtelenre tudja tágítani, azzal, hogy Isten szavát közvetíti: „Ne féljetek, szeretlek benneteket. Neveteket a tenyeremre írtam, a hegyek megmozdulhatnak, a halmok táncra kelhetnek, de az én szeretetem nem hagy el soha”. Isten szavát olvasva úgy érezzük, hogy végtelen, örök élet vár reánk, ahol szeretteink kezét megfogva bebarangolhatjuk az örökkévalóságot. De nem csak a túlvilággal kapcsolatosan van az Egyháznak üzenete, hanem az evilággal kapcsolatosan is. Egyházunk Szent Márton-évet
hirdetett, s azt hiszem a legnagyobb irgalmassági cselekedet a béke közvetítése.

A KATTÁRS-on előadása az Irgalmasság iskolája címet viseli. Miről fog szólni ez az egy óra?

Röviden összefoglalva: jót tenni jó. Kölyökkoromban volt amikor simlis voltam, de utána mindig befejezetlenség érzés, szomorúság, sötétség volt a szívemben. Nem kaptam levegőt, kellemetlenül éreztem magamat. Majd mikor jónak és irgalmas szívűnek próbáltam lenni,
jól éreztem magam, öröm volt a szívemben. Jónak lenni jó. Nem azért, mert megtapsolnak, nem azért, mert megköszönik, nem azért, mert a vetés beérik. Hiszen az is lehet, hogy a jég elveri azt, amit addig alkottál. De ettől függetlenül legjobb dolog jónak lenni, hiszen erre
teremtett minket Isten. Arra biztathatnám a testvéreket: merjünk jók lenni, merjük szeretni egymást, merjünk az irgalmasság útján elindulni és közben egymás kezét megfogni.

Az előadásának részeként a szovátai Szent József Gyermekotthon kórusa is fellép. Meséljen kérem arról, hogy mivel készülnek a gyerekek.

Egyik fő feladatomnak tekintem, hogy bebizonyítsam: Isten nem személyválogató, nem teremt selejtet. Legtöbbször az énekkarok hosszú válogatás során, hatalmas felkészülés, anyagi-szellemi befektetésből születnek meg. A szovátai Szent József Gyermekkórust a Szegény Iskolanővérek hozták létre. Eljöttek Szovátára, és a legeldugottabb kis falvakból, gyermekvédelmi központokból fogadtak be gyerekeket az énekkarukba. Olyan kórust tudtak létrehozni, amely Európában, bármely versenyen indult, az első helyet hozta el. Az ember nem olyan, mint a tej, amelynél alul van a savó és felül a tejföl. A legszegényebb emberek gyermekei is aranyosak, kedvesek, áldottak tudnak lenni. Szeretném, ha a KATTÁRS-ra sokan eljönnének, meghallgatnák a kórus produkcióját. A saját fülüknek és ne csak nekem higgyék el a kedves nézők ezt a csodát, mikor hallják ezeket a gyermekeket énekelni.

KATTÁRS
Katolikus Társadalmi Napok
Budapest, Március 15. tér • 2016. szeptember 16-17.
www.kattars.hu