Merjünk kiszakadni a rohanásából!

Mindenki lázasan küzd, hogy csillogó – villogó világot teremtsen magának, melyben ő, mint egy király, élet és halál ura lehet! Én csendben ülök a legkisebbek között és gondolkodom. Gyermekeim zajosak, maszatosak, talán mások szerint rosszacskák is, de én mégis jól érzem magam köztük! Nincs sok remény arra, hogy kitörjenek a névtelenség soraiból, de ez őket sem, engemet sem zavar!

Tavaly Csíkszentsimonban hat lányunk végezte a szakiskolát,  közülük négyen a férjükkel boldogan várják a babát! Még nem töltötték be a húsz évet, szegények, egyszerűek, botladoznak, de én úgy látom, hogy boldogok! Jó mellettük állni és látni azt a rengeteg, tiszta életerőt, mellyel nekiindulnak a holnapnak. Közülük az egyikkel, Annamáriával “üzleti útra indultam” a napokban! Nekik 45 fejős kecskéjük van, sajtot készítenek és segítettem eladni a finom termékeket. Sikerrel jártunk, hazafelé az autóban jó volt hallani azt a büszke örömet ahogyan beszámolt a telefonban az ő drága férjének: “Mind megvették, de nem annak örvendek a legjobban, hogy pénzt kaptunk, hanem annak, hogy mindenkinek ízlett a sajtunk, mindenki megkóstolta, dicsérte, s még kért belőle!”

Ez a fiatal pár egy régi mikrobuszban kint él a legelőn! Van egy napelemük, s a ragyogó nap ingyen áramot ad a villanypásztornak és a rádiónak! Ők meg imádkoznak és dolgoznak, esténként tánczenét tesznek, buliznak a jószágok és Teremtőjük örömére! Majd nyugovóra térnek, ott alszanak matracon, fejük felett ragyognak a csillagok, s körülöttük a villanypásztor oltalmában a kecskék horkolnak, és a Hargita fenyveseinek csendjében egész éjjel duruzsol a Mária rádió!

Végtelenül egyszerű élet! Isten bőséggel öntözi a legelőt, a kecskék jó étvággyal lakmároznak a havasok sokszínű virágszőnyegén, és a fiatal pár tudja, hogy az szép ősszel majd együtt jön szerelmük első gyümölcse, Eszterke a kisbaba! Kell ennél több?
Annamária a maga és a férje nevében szívesen vendégül lát, szívesen megtanítanak a havasi legelőkön bandukolva pásztorkodni, sajtot, túrót készíteni, a Hargita hatalmas  erdejében gombát gyűjteni, s azt puliszkával finoman elkészíteni! Merjünk kiszakadni a huszonegyedik század rohanásából, merjünk vadvirágból koszorút fonni, Istennel, önmagunkkal, szeretetteinkkel megbékélni!  Ki szeretné személyesen is felvenni velük a kapcsolatot azoknak küldöm a címet: kovacsotto14@gmail.com

A jó Isten óvja meg a testet, lelket roncsoló, meddő vég nélküli szórakozástól a fiataljainkat és vezesse őket a tiszta szerelem útján az egyszerű, dolgos, termékeny életre!
Csaba t.

Tags: