Iskolakezdet Déván

Déván is megszólalt az iskolacsengő! Én, mind szülő vettem részt az állami  iskolában a tanévkezdésen. Beszédemben, Szent István királyt állítottam példaképül magunk elé, aki rengeteg, valóban nagyon fontos munkája mellett nemcsak gyermeket vállalt, hanem gondos, lelkiismeretes szülőnek is bizonyult! Egészen biztos, hogy kedves feleségével, gyermekei édesanyjával Boldog Gizellával, bölcsen és okosan nevelték gyermekeiket. Máig megvan Szent Istvánnak Imre fiához irt szép levele, melyben tanítja, neveli, bátorítja, lelkesíti az ő szeretett gyermekét! Milyen szép lenne, ha mi is szóban, de még inkább írásban összefoglalnánk azokat az értékeket, irányvonalakat melyeket gyermekeink életében fontosnak tartunk! Milyen örömet jelenthetne 25-50 év múlva, szépen nagyra nőtt gyermekeinknek elővenni megsárgult levelünket, és azt talán büszke örömmel felolvasni iskolába induló unokáinknak, dédunokáinknak!

Szent István, mint jó szülő nem csak tanította, nevelte az ő gyermekét, hanem bölcsen keresett egy nagy tudású, megbízható pedagógust, Szent Gellértet, akit felkért, hogy szeretett gyermekét oktassa türelemmel a szépre és jóra, azokra az igazságokra ami az embert emberré teszi! Milyen jó lenne, ha mi is nagy bizalommal megkeresnénk gyermekeink tanítóját, tanárait és kedvesen felkérnénk, hogy gyermekeinket mire figyelve, hogyan nevelje, tanítsa! Igen, Szent István tisztességes megélhetést, életpályát tudott felkínálni e fiatal papnak, akit, miután gyermeke felnőtt, kinevezett a mai Temesvár püspökévé!
Gyermek, szülő és pedagógus egymásra figyelve, együtt eljutottak a mennyek országába, mindannyian szentek lettek! Milyen öröm lehet egy szülőnek, pedagógusnak látni dicsőségben bevonulni az ő gyermekét, diákját a mennyek országába! Milyen jó lehet Isten jobbján ülve, mindent jókedvvel, talán egy nagy pohár mennyei nektár mellett átbeszélni! De ugyanakkor szörnyű lehet, hogy elmulasztott szülői, pedagógusi feladataink miatt látni, hogy a ránk bízott életek ocsmány bűnökben hogyan buknak a pokol tüzére! Nem tudok elképzelni annál fájdalmasabb dolgot, mint látni akár a mennyek országából is, hogy a gyermekeink aljas tettet, lelket felőrlő bűnös életben elpusztuljanak örökre!
Imádkozzunk, kérjük Szent Istvánt az ő drága feleségével, Boldog Gizellával, a drága gyermeket, Szent Imrét az ő jóságos tanárával Szent Gellérttel, hogy gyermekeinkért, a cseperedő növendékekért járjanak közbe, hogy az ők példájukra mi is szülők, tanárok és diákok szentek lehessünk, hogy itt e földön, és egy szép élet után az örök életben is, örömben, szeretetben együtt élhessünk!
E tanév kezdetén én is ezért imádkozom, ezért ajánlom fel ma este hat órától a szentmisémet! Kisebb testvéretek, Csaba t.