Egy kislány őszinte köszönő sorai

Benedek Adél vagyok Zetelakáról.

2007 óta járok az Alapítványhoz, a húgom Irénke és én vagyunk a legrégebbiek, tulajdonképpen velünk, értünk indult itt az Alapítvány.
Édesapám sajnos most októberben 6 éve,hogy meghalt, édesanyám maradt a 8 gyerekkel, nagyon nehéz volt eleinte, de hála Istennek és magának egyre jobb lett.
Négyen kezdtünk itt a húgom óvodás, az ikertestvérem és én 3, Béla pedig 4 osztályosok voltunk. Mind a hárman akkor kezdtük az ábécét tanulni Erzsike nénivel, aki írni és még sok másra is megtanított.
Szeptembertől 9-dikes vagyok és Székelyudvarhelyre járok textilre, amit nagyon szeretek. Szeretném,ha majd egyszer  jó divattervező lennék. Nagyon szeretek rajzolni és tervezni, meg is varrom igaz csak kézzel, mert nincs varrógépünk.
Az évek során szépen fejlődtem a rajzolás terén, tehetségemet kihasználva pályáztam és több pályázatot is megnyertem.
A napközink falát is telerajzoltam, ha majd végzek az iskolával a rajzaim legalább ott maradnak.
Nagyon sokat köszönhetek magának, köszönöm hogy befogadott, taníttatott, köszönöm, hogy itt lehetek. Szeretettel gondolok magára,
Benedek Adél.2013-10-11
Kedves Adél!
Örvendek, hogy segíthettem, segíthetek!
Szeressétek a jó Istent, mert engem is, Erzsike nénit is, de a támogatóinkat is ö küldte melléd, testvérkéid mellé!
Isten áldását kérem további tanulmányaidra!
Hiszem, hogy az Úr ezentúl is gondodat fogja viselni és megajándékoz sok szép gondolattal, olyan ruhák ötletével melyeket örömmel hordanak majd az emberek!
Kerítek egy varrógépet is neked…
szeretettel, Csaba t. 

Tags: