Ferenc Pápa szárnyai!

Sok csalódott, megtört, pesszimista ember él jelenleg e világon!
Azoknak, akik nem látnak kiutat a fojtogató
válságokból, de igazából minden egyes embernek hatalmas bátorítást,
lendületet adhat egyházunk nemrég megválasztott legfőbb elöljárója,
Ferenc Pápa. Számomra ő egyértelműen a reménység
pápája, a holnapba vezető út embere! Argentínából nagy alázattal jött közénk és
mindannyiunknak két szép szárnyat hozott ajándékba, két evangéliumi
ősi szárnyat, melyet szeretettel megoszt velünk. Ezekkel a szárnyakkal
mellyel ő maga is kitört a távoli latin-amerikai külváros nyomorából,
mi is kitörhetünk a fojtogató krízisekből, társadalmainkat széttépő
feszültségekből egy tágas, mindannyiunknak otthont, békét kínáló új
világba.
Melyek ezek az evangéliumi, ősi és mégis a ma embere számára elengedhetetlen
szárnyak?
1. Egyszerűsége, természetessége. Ferenc pápának jó az a réz
mellkereszt mit segédpüspöki kinevezésekor kapott, jó a kopott, régi
cipő, az a szállás ahol mások is laknak, nem kell a palota, a luxus,
a pazarló gazdaság! Nem kell neki sem, de nekünk sem, mert nem az
anyagiakban való dúskálás teszi boldoggá vagy jobbá az emberiséget!
Sőt egyenesen Jézus figyelmeztet: A gazdagoknak nehéz bejutni a
mennyek országába!
Az emberiség szárnyalása újból és újból csillogó anyagi kincsek
birtoklásába, tobzódó fogyasztás mocsarába süllyed, és ilyenkor
krízisek, háborúk, véres forradalmak tépik ezer darabba a társadalmat.
Aztán jön valaki és felemeli a názáreti egyszerű ács fiának a
zászlaját, kibontja a természetes egyszerűség szárnyát és magasba
emelkedik.
Bizakodó vagyok, hiszem, hogy eljön az az idő – s talán már itt is
van, – amikor nagyon megfogjuk nézni, hogy mit birtokolunk. Igen,
ahogyan most a táplálkozásban tudatosan visszafogjuk magunkat és nem
kövér, húsos falatokat, hanem kevés, egyszerű ételeket fogyasztunk,
ugyanúgy mérlegelni fogjuk azt is, hogy milyen anyagi javak után
nyújtjuk ki kezünket. Miért tennénk ki testünket elhízásnak,
időnap előtti betegségeknek, pusztulásnak? Miért pazarolnánk földi
életünket fölösleges lim – lomok gyűjtögetésére, azok fárasztó
őrzésére, hurcolására? Mi vagyok én múzeumőr, raktáros? Jó nekem az,
ha az anyagi dolgaimért rettegnem kell, ha a rámnehezedő adók, terhek
alatt roskadozom? Egy kis kertes ház, néhány ruha, edény és hatalmas
szabadság, ez az amire vágyunk mindannyian! Miért hurcolnék magammal
lihegve hatalmas koffereket, repülésemet visszafogó zsákokat? Ne
gyűjtsetek e földön olyan kincseket – mondja a mi mesterünk Jézus
Krisztus, – amelyeket a moly szétrág és a rozsda megemészt!  Ahogyan a
fékezhetetlen táplálkozás tönkretesz és megöl, hiszem, hogy a nyakló
nélküli vásárlás, birtoklás lehúz, szellemi, lelki és fizikai életünket
időnap előtt kioltja!
Igen, van remény! Lám, eljött az az idő amikor a fizikailag szikár test
a kívánatos, és a súlyos kilók alatt görnyedő hájas alakok jogosan
szégyenkeznek. Hiszem, hogy ugyanúgy a fölösleges luxusban,
gazdagságban szétfolyó nagy házak lakói is hiteltelenné válnak és
szégyellni fogják magukat, mert a bizalmat és az elismerést azok
fogják kapni kik szerényen, egyszerűen élnek és javaikat megosszák
testvéreikkel. Az, hogy egy egyszerű tömegközlekedéssel érkező főpapot
választottak pápává ki szerényen az egyházunk koldusának a nevét a
Ferencet választotta, és nem egy nagy luxusautóval érkező bíborost,
az már üzenet, jelzés a gazdagoknak, hogy új szelek fújnak. Csak
néhány bíboros döntött?! Lehet, de döntésük mögött hiszem, hogy ott volt több
mint egy milliárd keresztény imája, őszinte vágya és a Szent Lélek
mindent megújító, áldó jelenléte! Úgy gondolom, hogy Ferenc pápa
szelíd, szónélküli élete és az a hatalmas népszerűség mely ezt az
életformát övezi, sok gazdag embert elgondolkoztat. Hiszem, hogy
bankárok, politikusok, de miért ne mondanánk ki papok, főpapok, kezdik
magukat rosszul érezni a fényűző palotáikban, luxus ruháikban, sok
fogásos vacsoráik mellett. Ferenc pápa szónélkül is tanít azzal, hogy
ő maga csak annyit tesz a tányérjába amennyi neki elég, azt mondja te
se végy többet  -még ha megtehetnéd is- mind amennyi jólesik, és a
többit oszd meg testvéreiddel. A gondviselő Isten bőségesen kirendeli
mindazt mire szükségünk van, csak mi jó testvérek módjára osszuk szépen
el, annyit vegyen mindenki mindenből magának, amennyire szüksége van.
Imádkozom, hogy a szegény, egyszerű názáreti ács fia, Jézus Krisztus,
és az ő legkisebb szolgája Szent Ferenc vezessék e bölcs
mértékletesség útján Ferenc pápát, hogy nekünk is tudja megtanítani,
hogy milyen édes, gyönyörűséges az anyagiaktól való igazi szabadság.
2. A másik nagyon hatalmas szárny melyet Ferenc pápa mindannyiunknak
hozott: a becsületes, tisztességes munka, Isten adta feladataink
szorgalmas végzése!
Lám, egy egyszerű Argentin vasúti munkás fia becsületes, kitartó
munkával a világ legfontosabb székébe ülhetett! Egy imádkozó, dolgozó
szerzetesből nemcsak főpásztor, hanem a világegyház legfőbb elöljárója
lesz, s nem mert kapzsi nagyurak csalafintán összeesküdtek, hanem
mert a jó Isten a kicsinyeket felemeli és a gazdagokat megalázza és
elküldi üres kézzel. Szorgalmas, tevékeny élete nem ért véget azzal,
hogy megválasztották pápává, hanem azt látjuk, hogy bölcsen társakat
gyűjt maga mellé és kemény munkával elkezdi Egyházunk megújítását.
Igen, Jorge Mario Bergoglio dolgozott keményen és most mint Ferenc
pápa is nap mind nap keményen dolgozik, mert hiszi, hogy ezen a földön
egyedül Isten irgalmas szeretete, türelme végtelen, minden más véges,
és ami véges azt a véges ember becsületes munkával meg is tudja
újítani.
Ferenc pápa mindennap dolgozik, végzi azt a feladatot melyet Isten
rábízott, melyre nagycsaládja az Egyház felkérte. Természetesen az a szép,
hogy nem csak prédikál meg kormányozza a világegyházat, hanem az
egyszerű feladatokat sem utasítja vissza, hisz minden munka embernek
való. Csodálom az alázatát, ahogy ő maga fizeti ki megválasztása után
a szállodai szobájának a költségeit, de maga hívja fel a hűséges
postását is, hogy visszamondja a folyóirataira az előfizetését,
lekváros kenyeret ken az ajtaja előtt strázsáló svájci gárdistának.
Öröm volt olvasni most május elsején a becsületes munkáról szóló
beszédjét! Dolgozni kell, minél több emberrel meg kell szerettetni az
alkotó, teremtő munkát, azt, hogy bölcsen kiválasztott feladatát
szépen, okosan végezze!
A becsületes, tisztességes, jól végzett alkotó munka után érzett
boldogság nemcsak a földi létünk egyik legtisztább öröme, hanem
biztos út a szentté váláshoz, ahhoz, hogy átalakuljunk a “mindmáig
munkálkodó” Isten képére és hasonlatosságára. Hiszem, hogy nincs
annyi feladat előttünk, melyet – ha mindenki oda teszi a vállát, – jáci
könnyedséggel el ne tudnánk végezni. Hiszem, hogy minden feladat
örömmel megoldható ha az emberiséget felszabadítjuk a becsületes,
alkotó munkára. Hiszem, hogy Isten országa melynek eljöveteléért a
Miatyánkban imádkoztat a mi Urunk Jézus Krisztus, becsületes, kitartó
munkával megvalósítható! A jövő, a gazdaság, a felvirágzás a
munkálkodó, a dolgozó ember előtt van! Vállaljuk
bizalommal a munkát Szentatyánk példájára és megújul a világunk!
Ferenc pápa szárnyai a szentek szárnyai, általuk ő kitört a lenézett
harmadik világ nyomornegyedéből. Hiszem, hogy ezek a szárnyak által
kitörhet megfeneklett világunk is a fogyasztó, habzsoló és mégis szegénységben,
krízisekben mind mélyebbre lerántó örvényből. Nem szabad elkeseredni, és
nem csak azért mert a gonosz lélek pont ezt akarja, -  a sátán mindig arra
fogad, hogy Isten szép terve, a világunk kibontakozása nem fog
sikerülni – hanem
azért is mert valóban van megoldás, van jövő mindannyiunk számára! Igen,
van két olyan szárnyunk, – Ferenc Pápa szárnyai – mely egy élhető, fenntartható
világba repíthet bennünket, a világunkat!
Bontsuk ki bátran hatalmas szárnyainkat és emelkedjünk a magasba!
Szeretettel, Csaba t.
2o13 június 1o
580748_176427965852876_722249145_n